Megjelent az új utazásszervezői rendelet (frissítve)

Az Európai Unió utazási irányelvének a hazai jogrendbe ültetéseként megjelentek az utazásszervezést szabályozó új rendeletek, amelyeket 2018 július elsejétől kell majd alkalmazni.

Az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló rendelet a 38654. oldaltól olvasható (a linkre kattintva, s a pdf. dokumentumot a megadott oldalszámhoz legörgetve);

Az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról szóló rendelet a 38674. oldaltól olvasható (a linkre kattintva, s a pdf. dokumentumot a megadott oldalszámhoz legörgetve);

Az utazási vállalkozók által végzett tevékenységek állami ellenőrzési rendszerének felülvizsgálatáról szóló határozat pedig a 38732. oldaltól olvasható (a linkre kattintva, s a pdf. dokumentumot a megadott oldalszámhoz legörgetve).

Jogi szakértőnk, dr. Salamon András, az idő rövidsége miatt nem vállalkozott részletes elemzésre, de, néhány szembeötlő újdonságra máris felhívja a figyelmet:

Alapvetően változtatják meg az utazásszervezés, az utazásközvetítés, az utazási szolgáltatás jogi rendszerét, szerkezetét, feltételeit az uniós irányelv előírásait átültető, 2017. legvégén megjelent, de csak 2018. július 1-jén hatályba lépő új jogszabályok.
Az irányelv nem sok mozgásteret hagyott a tagállami jogalkotóknak, ami miatt korábban hangos, de eredménytelen tiltakozást fogalmaztak meg szakmai szervezetek.

Gyakorló ügyvédként véleményem szerint nem csak a szervezett utazás jogi struktúrája, hanem annak jogfilozófiája is átértékelődött.

Amíg a jelenlegi szabályozás a jogérvényesítés, kimentés tekintetében az utazási irodáknak az utasokkal többé-kevésbé azonos lehetőséget nyújt, addig az új rendelkezések kifejezetten defenzív pozícióba kényszerítik az irodákat, amellett, hogy a jelenleginél lényegesen nagyobb felelősséget és anyagi terhet rónak rájuk.

A 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet 23. § kifejezetten feljogosítja az utast, pontosabban az új megnevezéssel élve az utazót, hogy az iroda hibás teljesítése esetén maga orvosolja a hibát, amennyiben azt az iroda az utazó által meghatározott ésszerű időn belül nem javítja ki, továbbá kérheti a szükséges kiadások megtérítését. Például ha a szervező nem pontosan a szerződésben megállapodott szobát, szobatípust nyújtja, akkor az utazó a szerződésszerű teljesítésre ésszerű határidőt szabhat meg (hogy mi lesz az ésszerű azt valószínűleg a bíróság fogja, esetről esetre megállapítani). Amennyiben az iroda nem tudja orvosolni a hibát, akkor az utazó maga állapodhat meg a szállodával, kérhet másik szobát – akár drágábbat is, ha a szerződött típusból már nincs szabad vagy kereshet másik szállást – és az esetleges felár megtérítését az utazásszervezőtől követelheti.

Ugyan a Polgári Törvénykönyv alapján erre eddig is volt jogalap, azonban az irodák az utazási szerződéseikben ezt az „önorvoslást” a bíróság előtt is érvényesíthető módon jogszerűen kizárhatták. Július 1-től azonban már nem tehetik.

A bírói gyakorlat elég egyértelmű a fuvarozók, jellemzően a légitársaságok magatartása (késés, járattörlés, repülés során keletkezett sérülés stb.) miatt keletkezett károk miatti felelősség és kártérítés tekintetében. Többek között, ha a járat késése miatt az utas lemaradt egy programról, vagy a tervezettnél jóval később érkezett meg a célállomásra, azaz kára keletkezett, akkor a vonatkozó EK rendelet, illetve nemzetközi egyezmény alapján a bíróság nem az iroda, hanem a légitársaság felelősségét állapította meg és kötelezte a kár megtérítésére, illetve a kártalanítás megfizetésére. Az új rendelet 27. § alapján az utazó akár mindkettőtől is, de akár csak az irodától is követelheti kárainak megtérítését, igaz a „túlzott mértékű kártérítés elkerülése érdekében” a megállapított kártérítéseket, kártalanításokat egymásból le kell vonni.

Az utazásszervező anyagi terheit növeli a 24. §. Amennyiben valamilyen rendkívüli ok miatt – mint például annak idején a délkelet-ázsiai cunami – nem lehet az utazót hazaszállítani, akkor az iroda köteles „utazónként legfeljebb három éjszakát magában foglaló, lehetőleg az eredetivel azonos kategóriájú szállás költségeit viselni.”

Nem gyógyír az előbbi elszállásolási kötelezettségre, de a 26. § az eddiginél részletezőbben definiálja az elég sok felesleges jogvitára okot adó segítségnyújtási kötelezettséget: július 1-től ez elsősorban az adott helyzetnek megfelelő tájékoztatást és kommunikációt jelenti (például hol van a kórház, telefonálást az orvosnak, a követségre stb.), de már nem feltétlenül ingyen. Az iroda a költségei megtérítését követelheti az utazótól, amennyiben a kialakult helyzetet gondatlan vagy szándékos magatartásával maga az utazó okozta.

A vagyoni biztosíték új rendszere – az utasok által, a jelenlegi, nem megfelelő szabályozás miatt a magyar állam, mint jogalkotó ellen indított sikeres perekre figyelemmel – remélhetőleg nagyobb biztonságot fog jelenteni az utazónak az utazásszervező fizetésképtelensége esetére. Azonban nem biztos, hogy mindegyik utazásszervező teljesíteni tudja a megváltozott előírások következtében a biztosítók oldaláról feltehetően megfogalmazódó elvárásokat. Ugyanis, egyrészt az utazásszervező a jelenleg is előírt vagyoni biztosítéka mellé július 1-től köteles az utazó javára szóló, a hazaszállítás, a kényszerű túltartózkodás költségeire fedezetet nyújtó biztosítást kötni, másrészt a 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet új 9/A § megszabja a biztosító helytállási kötelezettségének alsó határát. Ezekből következően vélelmezhető, hogy a biztosító az eddigieknél szigorúbb kondíciók mellett köt szerződést – ha egyáltalán köt.

Az utazási szerződésre vonatkozó új rendeletek, a 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet, a 473/2017. (XII. 23.) Korm. rendelet, valamint a kereskedelmi törvényt, a Polgári Törvénykönyvet, a fogyasztóvédelemről szóló törvényt módosító jogszabályok korszakváltást hoznak a szervezett utazás résztvevőinek, közreműködőinek, szolgáltatóinak. Ebből adódóan az utazási szolgáltatónak – ideértve a most még meg sem említett szállodákat is – a tevékenysége átgondolása és/vagy átértékelése után nem csak új és részletesebb utazási szerződést kell készítenie, de talán legelőbb a biztosítóval kellene dűlőre jutnia azért, hogy egyáltalán lesz-e új utazási szerződése?

A MUISZ tagjainak egy csoportja, áprilisi közgyűlésük alkalmával, az Adrián. Őket biztosan érinti az új kormányrendelet.

Fotó: turizmus.com