Mesebeli tájak, kultúrsokk, adrenalinlöket és sörtúra Besztercebánya környékén

Június közepén a Besztercebányai Régió turisztikai szervezete tanulmányútra hívta vendégül a magyar sajtó képviselőit. Zuzana Jóbová és kollégái a régmúlt idők ma is élvezhető örökségét mutatták be vendégeiknek, a „hegyen innen, völgyön túl” (egyenes fordításban: hegyeken túl, völgyeken túl) mesebeli szófordulat jegyében.

Volt vendéglátóink tarsolyában minden, festményre illő táj mesés várakkal, kultúra és hagyományápolás nagy kanállal, gasztronómiai kalandok, de nem maradtak ki az adrenalinserkentő élmények sem, a vízen és a levegőben.

A vár, amelyik átvészelte a tatárjárást

Háromnapos tanulmányutunk első állomásán, a szlovákiai Nógrádba (Novohrad) látogattunk el, és megtekintettük a Geopark Novohrad részét képező Füleki várat, amely nemcsak jelentős történelmi helyszín, de tanösvényén végighaladva a vidék földtörténeti érdekességeiről, a várhegy figyelemreméltó geológiai múltjáról is sok mindent megtudhatunk, ez a kis sziklás hegycsúcs ugyanis egy tufából képződött tűzhányó kráter peremének a maradványa.

Kis sziklás hegycsúcson emelkedik a Füleki vár

Fotó: Vajk Brigitta

Történészek szerint a 12. században a mai vár helyén egy fából készült erődítmény állt, ami sikeresen vészelte át a tatárjárást. Fülek első említése IV. Béla királyi oklevélben szerepel annak kapcsán, hogy a várat és tartozékait elkobozta annak garázda urától, Fulkótól, aki a tatárjárás idején harangszóval csalogatta magához a menekülőket, hogy aztán kirabolja és megölje őket. Így indul a vár több mint regényes történelme, amelynek dicső és hanyatló évszázadait olyan nagy történelmi nevek fémjelzik, mint Csák Máté, Zsigmond király vagy Thökölyi Imre.

A felújított Bebek-bástya több emeletén helytörténeti kiállítás kíséri végig a látogatót számos tárgyi és írásos emlékkel. A legfelső emeleten a Petőfi 200 emlékév kapcsán egy magyar-szlovák nyelvű időszaki kiállítás járja körbe Petőfi Sándor szlovák kultúrában betöltött helyét, és megemlékezik a költő füleki látogatásáról is. A toronyból csodálatos kilátás tárul a városra és környékére, de lentről feltekintve is impozáns a méltóságot parancsoló romok látványa.

A felújított Bebek-bástya kiállítótér és kilátó is egyben

Fotó: Vajk Brigitta

Érdekesség, hogy a várbejárat mellett megtekinthető a várhegy sziklájába vájt földalatti folyosó is, amely II. világháború alatt óvóhelyként működött. A háborús időszakot a környékről előkerült aknák, puskák részei, hatástalanított lőszerek, katonai felszerelések és egyenruhák mutatják be kétnyelvű oktatópanelek kíséretében.

Raftingolás az Ipolyon

Ki gondolná, hogy az Ipoly is alkalmas raftingolásra? Nekem újdonság volt a hír, s bár kétségtelen, hogy nem a Colorado kanyonjában kellett megbirkóznunk a tajtékos habokkal, bizony jól jött a lábheveder, amikor egy komolyabb sodráshoz értünk a kanyargó és vadregényes szépségű határfolyón.

Amikor nyugodt az Ipoly vize...

Fotó: hirek.sk

A hatszemélyes vadvízi bulicsónakunkból – pontosan ilyenben eveznek a Coloradón is –­ „csupán” a kormányos hiányzott, de mi igazi bevállalósak voltunk, a rakoncátlan hullámokon kívül mindössze a folyót környező galéraierdő benyúló faágai okoztak kényelmetlenséget és némi hajformálást a fejfedő nélküli evezősöknek.A végeredmény egy felhőtlen kikapcsolódást és valódi feltöltődést jelentő másfél órás csónaktúra lett a mintegy 5 km-es, szinte teljesen nomád szakaszon Terbelédtől (Trebeľovce) Kalondáig.A természetközeli állapotokat megőrzött kanyargós Ipoly és buja növényvilága, valamint az itt fészkelő szépséges jégmadarak látványa miatt is jó szívvel ajánlom a vízitúrák kedvelőinek, nagy élményt ígér a kenusoknak és a kajakosoknak is.

...és amikor erősebb sodrásba keveredünk

Fotó: hirek.sk

Vendéglátóink elmondták, az idelátogatóknak a Splavuj Ipeľ csapata biztosít csónak-, kajak- és kenukölcsönzést, de nekik köszönhető a folyó e szakaszának „járhatóvá” tétele is, amikor négy évvel ezelőtt kitisztították a folyómenti részt.

Azonban a szúnyogokkal ők sem tudnak mit kezdeni, hasznos tehát, ha szúnyogriasztóval fújjuk be magunkat a túra előtt, különösen a késő délutáni időszakban.

Vadvacsora bioborok társaságában

Az evezéstől kevésbé, a szúnyogoktól viszont kissé meggyötörten – bár felejthetetlen élményekkel és sok nevetéssel – tértünk vissza szálláshelyünkre, az ipolygalsai (Holiša) Zlatka Holiša vendégházba, amely – számos Youtube-videó tanúsága szerint – romantikus esküvők és egyéb rendezvények kedvelt helyszíne, idilli, már-már bukolikus környezetben.

Az ipolygalsai Zlatka Holiša vendégház rusztikusan modern épülete

Fotó: Vajk Brigitta

Jól megérdemelt vadvacsoránkat helyi bioborok kíséretében fogyasztottuk el, miközben Róbert Kušický, a Domin & Kušický pincészet igazgatója mesélt kiváló nedűikről és ars poeticájukról. Ő maga azt vallja, nincs kifizetődőbb az életben, mint egy olyan munka, amely egyben hobbi is, s ez az egészséges szemlélet tükröződik boraikban is.

Pincészetüket 1997-ben indították, nevükhöz fűződik az első szlovák ökoültetvény, Chardonnay-juk pedig az első szlovák biobor lett.Mintegy 40 hektáron művelnek szőlőt, birtokuk a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) borút részét is képezi. Vinickei ültetvényükre különösen büszkék, erről a borvidékről már a 14. században megemlékeznek a feljegyzések.

Az előétel mellé bio Pinot blanc dukál

Fotó: Vajk Brigitta

A kilenctételes borkóstoló után méltán igazolhatjuk, hogy „élő és lélegző” nedűikben – a vevők közt igen népszerű Pinot Gris-től kezdve a fűszeres aromájú Traminin át a borász személyes kedvencéig, az erdei gyümölcsöket és fekete csokoládét megidéző Pinot Noirig – megmutatkozik a tökéletes harmónia és az elegancia.

Vártörténet a kiterjesztett valóságban

Utunk következő állomása Revistye (Revište) romjaiban is büszke várának felfedezése volt, amely a Garam folyó felett tornyosodik a Madaras-hegység (Vtáčnik) egyik sziklás nyúlványán 314 méter magasságban. A fenséges várrom – amelyet hajdani fénykorában Mátyás király Vitéz Jánosnak ajándékozott, legutolsó urai pedig a Dóczyak voltak – része a Garam menti várak útjának, amelyek a régi időkben a gazdag bányászvárosokba vezető útvonalat védték, ma pedig különféle rendezvényeket szerveznek köréjük.

A folyamatos felújítás alatt álló revistyei vár rendszeres helyszíne különféle rendezvényeknek

Fotó: Vajk Brigitta

Revistye vára is rendszeres helyszíne különféle kulturális, vagy kézműves rendezvényeknek, az egyik ilyen a Kísértetvárak éjszakája program.

A várrom 2011 óta folyamatos felújítás alatt van, s az eltelt évek eredményeiről, a felújítás egyes szakaszairól fotókiállítás számol be. A vár hosszadalmas rekonstrukciójának fáradhatatlan és lelkes vezetője a magyar felmenőkkel rendelkező Miroslav Szeged elmondta, hogy ősei még a török elől menekültek Szegedről erre a vidékre, innen a családi neve.

Élvezetes a vár bejárása, hiszen QR-kód segítségével megidéződnek a vár régi falai, egyfajta történelmi időutazást tehetünk, sőt még a Dóczy család tagjaival is fotózkodhatunk a virtuális térben.

Mesekönyvbe illő kép a revistyei várból, lent a Garam kanyarodik

Fotó: Vajk Brigitta

De az sem mellékes, hogy a panoráma a környező vidékre és a lent kanyargó Garamra innen is meseszerű!

Ahol királyi kiváltság volt a pénzverés

Bár az egykori leggazdagabb magyar városban, Körmöcbányán (Kremnica) csupán egy kellemes ebéd erejéig tartózkodtunk, a Silvanus vadászétteremből kijövet vetettünk egy gyors pillantást a bájos városközpontra, s elégedettséggel nyugtáztuk a valóságos műemlék-rezervátum megkapó szépségét.

Szabad királyi és bányaváros kiváltságait Károly Róbert uralkodása idején kapta meg a 14. században, s a kiváltságok közül a pénzverés joga volt a legjelentősebb.

Körmöcbánya történelmi központja

Fotó: Vajk Brigitta

Megtudtuk, hogy a városban található a világ legrégebbi folyamatosan működő pénzverdéje, és a benne helyet kapott múzeum mellett mind a mai napig itt gyártják a szlovák eurón kívül az egyedi tervezésű érmeket, jelvényeket, medálokat, plaketteket, sőt befektetési aranyat is.

A város központi terén méltóságteljesen emelkedik a gótikus Szent Katalin-templom, amelynek egy 15. században épült ritka orgona a nevezetessége, csodálatos hangját az évente megrendezett Körmöci orgonafesztiválon élvezhetjük.Ottjártunkkor épp a július 8-án induló rendezvény plakátjaival találkoztunk, miszerint az augusztus 12-ig tartó, fesztiválon egy magyar művész is fellép (július 22-én). Tabajdi Ádámról van szó, aki 2021-ben megnyerte 13. Toulouse-i Nemzetközi Orgonaversenyt, sőt a közönségdíjat is neki ítélték.

Via ferrata függőhíd, amelyen körbeölel a természet

E rövid ebédszünetes kitérő után jöjjön a tanulmányút várva várt vagy épp bizsergetően rettegett fő attrakciója, az „átkelés” Közép-Európa leghosszabb via ferrata kötélhídján – a Körmöcbányához közeli Skalkán –, legyőzve az első és második ránézésre is kellően izgalmasnak tűnő hosszúság-magasság-mélység okozta kisebb sokkot, hiába tudjuk, hogy a vasalt út ezen szakasza valójában a kezdők számára is egyszerű.

A skalkai via ferrata útvonal többféle nehézségi fokra van felosztva, a függőhíd (sárgával jelölve) az egyik legkönnyebb szakasz

Fotó: Vajk Brigitta

Csupán az enyhe tériszonyt kell kezelni, hiszen a 78 méter hosszú, alig 70 cm széles drótkötélhíd helyenként 45 méteres mélység fölött vezet, ráadásul fogódzkodókorlátja alig ér a derekunkig, és lábunk alatti vaslécek között közel 50 cm széles lyukak tátonganak, az egyetlen biztonsági eszköz pedig a kötelező bukósisakon kívül a derekunkra csatolt karabiner.

„Átkelés” Közép-Európa leghosszabb via ferrata kötélhídján

Fotó: Vajk Brigitta

A néhány perces út pedig tényleg fantasztikus érzés! Bár terveztem, hogy a híd közepére érve előveszem a mobilomat egy fotó erejéig, mégsem mertem ezt megtenni, a teljes biztonságot az adta, hogy mindkét kézzel kapaszkodtam. Azonban a körülöttem feltáruló mesés tájra nem kell, hogy fotó emlékeztessen, sosem fogom elfelejteni.

Kultúrsokk és sörtúra Besztercebányán

Besztercebánya festői fekvése és atmoszférája egy csapásra magával ragadja a látogatót.

Közép-Szlovákia legnagyobb városa jelentős kulturális központ és diákváros is, tucatnyi történelmi épülete a város gazdag múltjáról mesél. Ahogy a neve is elárulja, fő bevételi forrása a bányászatból származott, a környék jelentős érclelőhelyének köszönhetően.

Történelmi épületek sora a ferde óratoronnyal Besztercebánya főterén

Fotó: Vajk Brigitta

Érdemes végigmustrálni a gótikus, késő-gótikus és reneszánsz paloták, polgári házak és templomok sorát, és kiszemelni magunknak egyet a hangulatos szabadtéri teraszok közül ebben a szemet kápráztató „ékszerdobozban” arra az esetre, ha elfáradnánk, vagy megszomjaznánk.

A látogatóval olyan épületek jönnek itt szembe, mint a Thurzó-ház (zöld terme a késő gótika freskóművészetének ékes példája), a nyílt árkádos, díszes Beniczky-ház, vagy a Bethlen-ház, ahol 1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet magyar királlyá kiáltották ki.

Személyes kedvencem, a Beniczky-ház nyílt árkádjaival, kőoszlopokon nyugvó boltíveivel vonja magára a tekintetet

Fotó: Vajk Brigitta

A hosszan elnyúlő főtér északi szegletében felfedezhetjük a várerőd megmaradt részleteit, a szomszédságában IV. Béla bronzszobrával, amelyet alig két éve állítottak fel, és itt emelkedik – a Bányász-bástyába ékelődve – a 15. századi Mátyás-ház is, homlokzatán a magyarok kedvenc királyának címerével.

A kultúra, a történelem és az épületek szerelemesei ennél még több különleges épületre bukkanhatnak, többségükben ma kiállítások várják a látogatót, úgyhogy aki Besztercebányát tüzetesebben szeretné felfedezni, annak jelzem, hogy egy teljes nap nem lesz elég rá.Még két emblematikus épületre hívnám fel a figyelmet, az egyik a főtéren emelkedő 16. századi zenélő óratorony (érkezésünkkor épp egy Schumann-örökzöldet, az Álmodozást játszotta), 20 méter magas kilátójába 101 lépcsőfok vezet. A kecses építmény azonban valódi ferde torony, a 68 cm-es dőlése szabad szemmel is jól látható.

A másik a város legrégebbi épülete, a Szűz Mária-templom, amelynek román stílusú alapjai 1255-ből származnak. Legfőbb látnivalója, a Szent Borbála szárnyas oltár igazi gótikus remekmű, amely a híres Lőcsei Pál mester műhelyéből származik.

A bástyafal és templom közé ékelődött Mátyás-házon ott van Hunyadi Mátyás címere

Fotó: Vajk Brigitta

Ennyi mesés látnivaló után nem csoda, ha az ember megszomjazik, vendéglátóink hamisítatlan városi food tour-ra, de mondhatnám úgy is, hogy szervezett kocsmázásra hívtak meg minket három, a maga nemében speciális sörözőbe, mindegyik a főtéren található, egymástól néhány lépésre.

A Pilsner restaurant u Kemov névre keresztelt helynek a nagy múltú cseh sörmárka, az aranybarna színű Pilsner Urquell, a „pilseni ősforrás” az egyik védjegye, de nagyon büszkék arra is, hogy 280 féle bort kínálnak a világ minden tájáról – velünk a helyi Zsigmond Pincészet 2022-es, zamatos ­rozéjával koccintottak –, de az olasz pörkölésű Bristot Tiziano kávéjuk is népszerű a vendégek körében.

A Davaj Hetben gazdagon megpakolt, hatalmas lángost kaptunk a sör mellé

Fotó: Vajk Brigitta

A Thurzó-ház melletti egyedi hangulatú Davaj Het söröző egy 14. századi polgári épületben talált otthonra, lelkes tulajdonosa – miközben gazdagon megpakolt, hatalmas lángost tesz elénk sörkorcsolya gyanánt – a ház múltjáról is mesél, és felhívja figyelmünket a helyiség patinás Zsolnay-csempéire. Mint elmondta, Szlovákia minden részéről csapolnak kézműves söröket, de fontos nekik az is, hogy felfrissítsék nagyanyáink félig elfeledett receptjeit is.

A harmadik helyszín, a Vörös Rák (Cerveny Rak) családi étterem, amelynek több mint 100 főt befogadó ódon pincéje a legöregebb a városban, de most, nyáron az épület belső udvarának hangulatos teraszán kóstoltuk söreiket, és azt is megtudtuk, hogy ők az egyetlen saját sörfőzdével rendelkező söröző Besztercebánya szívében.

A Vörös Rák az egyetlen saját sörfőzdével rendelkező söröző a város szívében

Fotó: Vajk Brigitta

Jelenleg 4-féle sört készítenek, köztük a bécsi lagert és az ikonikus IPA-t, mellé pedig olyan rafinált falatokat tálalnak, mint például a bundás hagyma pikáns szósszal.

A tulajdonos – aki az utolsó, kakaóbarna tételt egyenesen a tartályokból csapolta nekünk – mesélt a söröző névadójáról is, arról a Johann Krabsról, aki a város legendás hotelének, a II. világháború háború után bezárt Hotel Raknak volt a tulajdonosa. Az ő és szállodája emlékét kívánják megőrizni.

A bányák kincseitől a gömöri gombócokig

Utunk utolsó szakaszán a hajdani Magyar Királyság „vasszívének” nevezett vidékén, a gömöri régióban tettünk egyfajta időutazást, s mi sem természetesebb, hogy meglátogattunk egy ma is működő bányát, illetve annak csupán előkapuját, a nyustyai (Hnúšťa) bányászati múzeumot. Vendéglátóink, kárpótolva minket, hogy nem tudunk lemenni a tárnák mélyére – mivel az csak hétvégén nyílik meg a látogatók előtt – meglepetéssel vártak minket, egy játékos és informatív tesztet töltöttünk ki a gömöri bányászat múltjáról és jelenéről.

A nyustyai bányászati múzeum kiállítótere

Fotó: Vajk Brigitta

És mindezt a múzeum ismeretterjesztő filmje előtt, hogy tesztelhessük, majd a film után ellenőrizhessük tudásunkat. A saját eredményemmel nem dicsekedhetek, de azt most egy életre megjegyeztem, hogy a Szlovák-Érchegység legnagyobb aranyrögét 2002-ben egy Nyustya melletti patakban találták meg, s azt sem fogom soha elfelejteni, hogy mindennap kerül a számba talkum. És ön, kedves olvasó, tudja, hogy miért?A bányászati bemutató után az ajándékba kapott csillogó ércekkel gazdagodva indultunk ebédelni, jobban mondva próbáltunk megbirkózni azzal a kalóriadús ebéddel, amit itt egy bányász elé tesznek.

A legendás gömöri gombócról van szó, amit készíthetnek levesbe főzve, de főételként is, mi az utóbbit kaptuk, és – bár az étvágyamra sosem panaszkodtam – sikerült is legyűrni másfelet a feltálalt három, méretes „gömöri golyóból”.

Az ízletes és laktató gömöri gombócok

Fotó: Vajk Brigitta

Kiderült, hogy azért ilyen laktató, mert krumpliból készül, amibe húst is darálnak, a tetejére savanyú káposztát tesznek, némi pirított szalonnával, úgyhogy – az előtte tálalt fokhagymalevessel, és az utána kihozott mákos rétessel – ezt a mennyiséget valóban csak egy bányász tudja kellően értékelni, de ő is inkább télen. Viccet félretéve, nagyon ízgazdag lakoma volt, s az étterem, vagyis a hagyományos koliba, ahol elfogyasztottuk, igazán autentikus miliőt varázsolt köré.

Kiéte utolsó játékgyártói és gótikus temploma

Vendéglátóink tarsolyából nem fogytak ki az ötletek, hogy mit mutassanak meg a régió gazdag múltjából, így jutottunk el két gótikus templomba, előtte azonban egy kihalóban lévő népi mesterséget mutattak be az alig 70 lelket számoló Kiéte (Kyjatice) aprócska falujában.

A kiétei népi játékok jegyzett regionális termékek

Fotó: Vajk Brigitta

Kiétéhez több mint 150 éve kötődik a népi fajátékok – legtöbbször ló, kakas, talicska, bölcső vagy kiságy –készítésének története, amiket főként bükkfából faragnak, majd a színezés után népies motívumokkal díszítenek.

Ma a régió egyik utolsó játékgyártója a szomszédos Rimazsaluzsányból (Rimavské Zalužany) Ladislav Hedvigi főállásban gyártja ezeket a hagyományos fatermékeket, az ő érdeme is, hogy a kiétei játékok megkapták a Gömör-Kishonti (Gemer-Malohont) regionális termék címet.

A gótikus templomok útjának egyik állomása Kiétén

Fotó: Vajk Brigitta

A falucska másik büszkesége a 13-14. századból származó és középkori falfestményeket, freskókat őrző templom, amely tagja az Európai Örökség címmel tavaly kitüntetett 12 gótikus templomnak a térségben.

A templom nyugati falán körkörös kialakítású freskót láthatunk, középen Jézussal, akit mandorlában, az egész testét körbevevő, mandula alakú dicsfényben ábrázolnak.

Magyar szentek Karaszkó templomában

Nagyon vártam már utunk következő állomását, Karaszkó (Kraskovo) 13. századi templomát, mert hallottam arról, hogy Felvidéken erőteljesen élt Szent László kultusza. A község erődfallal körbevett kora gótikus temploma is a lovagkirály tiszteletére lett felszentelve, s a Szent László-legenda legismertebb képsorait mutatja be.

Azt a jelenetsort láthatjuk – szinte teljes pompájában –, amikor a király az elrabolt magyar leányt menti meg, és segítségével legyőzi a kun vitézt a cserhalmi csatában.

Karaszkó templomában megelevenedik az egyik legnépszerűbb Szent László-legenda

Fotó: Vajk Brigitta

A templom freskóinak másik különlegessége – s erre a szlovák idegenvezető hívta fel a figyelmünket –, hogy Szent László ábrázolása mellett Szent István király és fia, Szent Imre herceg azonosítható be a háromkirályok imádása képsoraiban. Jól kivehető, hogy mindhármukat glóriával ábrázolták, ami a bibliai háromkirályok-ábrázolásokra nem jellemző, ellentétben a térség középkori templomaival.

*

Köszönjük a meghívást és a mesés élményeket a „Za horami, za dolami” régió munkatársainak!