Fürdők: pénznyelők vagy a vidéki turizmus motorjai?

A Napi Gazdaság minap megjelent, a sajtóban széles körben megszellőztetett cikke úgy fogalmazott, hogy az adósságkonszolidáció ellenére finanszírozási gondokra számít több olyan önkormányzat, amelyek fürdőt üzemeltetnek. Ágazati szakértőkre hivatkozva kiemelték, hogy az ezredforduló óta majdnem 100 milliárd forint itthoni és uniós forrást költöttek fürdőépítésre és -fejlesztésre, sokszor azonban átgondolatlanul, mert óvatos becslések szerint is a kapacitások körülbelül 40 százaléka kihasználatlan most. A több mint háromszáz, 95 százalékban önkormányzati tulajdonban lévő fürdőnek alig 10 százaléka működik nyereségesen.

Kérdésünkre Vancsura Miklós, a Magyar Fürdőszövetség ügyvezető elnöke elmondta: meglepődve olvasták a fürdőkre nézve lesújtó cikket, annál is inkább, mert a szövetséget nem kérdezték meg a témában. A megállapításokat ebben a formában megalapozatlannak tartja, hiszen torzítja a képet, hogy a cikkben olyan fürdőket emeltek ki, amelyekkel koncepcionális gond volt, üzemeltetési és a válságmenedzsmentben elkövetett hibák, ám általánosságban egyáltalán nem ez a kép jellemzi a hazai fürdőket.
A vidéki városok látogatottságát nézve elmondható, hogy a fürdők igencsak fontos vonzerőt képviselnek, a vidéki turizmus fontos motorjai, multiplikátor hatásuk pedig óriási, hiszen nemcsak vendégeket vonzanak, de kapcsolódó beruházásokat is generálnak.
Sok jó példa létezik, kisebbek és nagyobbak egyaránt, amelyek eleve átgondolt koncepció mentén épültek, költséghatékony energetikai megoldásokkal, profi üzemeltetés mellett működnek.
A fürdők súlyát mutatja, hogy az elmúlt 10 évben nagyságrendileg 100 milliárd forint értékű beruházás valósult meg. A fürdők éves árbevétele eléri az 50 milliárd forintot, s ebből körülbelül 18 milliárd visszavándorol vissza az állami kasszába. Közvetlenül csaknem 10 ezer, közvetve majdnem 30 ezer ember foglalkoztatását biztosítja.