Kappadókia több, mint hőlégballonozás, felfedeztük a sziklákba faragott török régiót

Hajnali negyed hatkor találkoztunk az urgupi barlangszállodánk lobbijában, hogy elérjük a hőlégballonok felszállását. A hőlégballonozás 1991 óta – amikor az első nagy nemzetközi parádét tartották – Kappadókia talán legismertebb turisztikai attrakciójává nőtte ki magát. Transzferbuszunk egyenesen a starthelyre vitt, hogy megnézzük az előkészületeket, a ballonok felfújását.

Érkezésünkkor a hatalmas „zsákok” még mind a földön feküdtek, de ahogy egyre több meleg levegő áramlott beléjük, úgy dagadtak, kerekedtek a kupolák, és emelkedtek el lassan a földtől. A sötét, kietlen pusztaságban hol itt, hol ott villant fel a propán-bután égőkből kibocsátott lángcsóva, kivilágítva a díszes mintázatú ballonokat, ami önmagában akkora látványosság, hogy sokan – ha nem is szállnak fel – külön emiatt idejönnek szelfizni.

Felszállásra kész hőlégballonok, a felfújásuk is turistalátványosság

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A mi októberi tanulmányutunk programjában sem szerepelt a repülés, viszont átmentünk a Göreme Panorámának nevezett kilátódombra, ahol sok száz más turistával egyetemben csodálhattuk a lélegzetelállító látványt, amint a felkelő nap sugarai előtt száz-százötven színes hőlégballon úszik az ég felé, és kezdi meg lenyűgöző utazását Kappadókia fantasztikus sziklaképződményekkel teleszórt völgyei felett.

A hőlégballonos túrákat szervező cégek számtalan különböző csomagot kínálnak, ennek megfelelően az árak is nagy szóródást mutatnak, attól függően is, hogy ki melyik évszakban repül, és mennyivel előre foglal. Általánosságban elmondható, hogy a 2023-as szezonban egy 45 perces standard repülésért 200 euró körüli összeget kértek. De akár háromórás túrára is be lehet fizetni, extra szolgáltatásokkal.

Ha megfelelőek az időjárási körülmények, minden reggel hőlégballonok serege száll a kappadókiai völgyek fölé

Fotó: Go Türkiye

A hőlégballonbiznisz jelentőségét helyi idegenvezetők, Fatih világította meg: minden reggel átlag 400 ezer euró (nagyságrendileg 150 millió forint) emelkedik a magasba – kivéve persze, amikor kedvezőtlenek az időjárási körülmények és a szélviszonyok. Turisztikai szempontból pedig azért is különösen jó termék, mert a hajnali program után a ballonozókat már nyolc óra előtt visszaszállítják a szállodájukba, ahol kényelmesen megreggelizhetnek, és utána még rendelkezésre áll az egész nap a további kirándulásokra.

Holdbéli táj tündérkéményekkel

De mi is teszi olyan ellenállhatatlanná a Közép-Anatóliában található Kappadókiai-fennsíkot a hőlégballonozásra? Hárommillió évvel ezelőtt három tűzhányó ontotta láváját és hamuját erre a területre. Az egymásra hulló, több száz méter vastagon lerakódott, különböző keménységű rétegeket a természet pusztító erői eltérő mértékben erodálták, koptatták, és így alakult ki az itteni, szinte holdbéli táj a völgyekben mindenfelé látható, meghökkentő sziklaalakzatokkal. A régmúlt emberei a föld alatt élő tündérek háztetőinek hitték a rejtélyes köveket, innen kapták a tündérkémény elnevezést.

A Devrent-vögy híres, tevére emlékeztető sziklaképződménye

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Megcsodálhatunk itt háznyi méretű kúpokat, akár 40 méter magasra nyúló kőtornyokat és -oszlopokat, amelyek mellett eltörpül az ember, továbbá gombára, kalapos-köpenyes emberre vagy éppen tevére hasonlító bizarr formációkat. A kőoszlopok tetején ülő, sötétebb színű „sapka” magyarázata, hogy a legfelső, kemény bazaltréteg jobban ellenállt az eróziónak, mint az alatt lévő porózus tufa.

A meghökkentő formájú tündérkémények kolosszális méretét jól érzékelteti a lábuknál fotózkódó turista

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A kappadókiai tájat az ember is alakította, a jól faragható vulkáni tufában vájtak maguknak lakásokat, raktárakat, istállókat, templomokat, monostorokat, egész föld alatti városokat, ahova visszahúzódhattak az ellenség elől. A turisták egyénileg és szervezett túrákon is bejárhatják a völgyeket, akár gyalog vagy dzsippel, ahol testközelbe kerülhetnek a természet szeszélyes alkotásaival, a kényelmesebbek számos kilátópontról gyönyörködhetnek ebben az elvarázsolt mesevilágban.

2023-ban rekordot döntött Kappadókia turizmusa, több mint 4,8 millió hazai és külföldi turista kereste fel a régió múzeumait és sziklaromjait, ami 15 százalékos növekedés az előző évhez képest.

A legjobb kilátópontok a völgyekre

A vidék legmagasabb pontjára épült, történelmi jelentőségű Üçhisar egy dombra felkúszó sziklaváros, tetején egy gigantikus kőtömbbel, amelybe egy védelmi célokat ellátó várat vájtak. A szemközti dombon kialakított kilátópontról élvezhető igazán a látvány nagyszerűsége, a kőszikla alatt teraszos elrendezésben felépített házak ugyanis mind felénk néznek, méghozzá racionális okból – a déli tájolással spórolnak a fűtésen.

Üçhisar, a sziklákba faragott város

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Hajdan galambok ezrei fészkeltek a Galamb-völgyben, amíg a modern turizmus, a túrázók zaja el nem riasztotta őket. A dombtetőn végignyúló kilátóból szabad szemmel is jól láttuk, hogy az egykor itt élők a puha tufába vájt házaik bejárata fölé dúcokat faragtak a madarak idecsábítására, a galambtrágya ugyanis évszázadokon át fontos volt a mezőgazdaság számára.

A Galamb-völgy, ahonnan mára elköltöztek a galambok a sok turista miatt

Fotó: 123rf.com

Egészen 1952-ig laktak emberek az itteni tündérkéményekben, akkor állami forrásból épültek számukra lakások. Érdekesség még, hogy a völgy sziklafalai sárgás, rózsaszínes, vöröses árnyalatokban játszanak, ahogy a forró lávából kiolvadt ásványi anyagok megfestették.

A számos egyéb kilátóhely közül azonban alighanem a beszédes nevű Szerelem-völgy (Love Valley) a legnépszerűbb a turisták körében, amely több emelet magas, égnek meredő kőoszlopairól kapta a nevét. Nem kell túlfűtött fantázia ahhoz, hogy a pikáns formában meglássuk a férfi nem ékességét.

A Szerelem-völgy bizarr formájú kőoszlopairól kapta a nevét

Fotó: Go Türkiye

A szerelmesek szív alakú virágkeretbe is beülhetnek megörökíteni ittjártukat a lábuk előtt heverő rendkívüli táj előtt.

Sziklatemplomok és segítő szerzetesek

Kevéssé közismert, hogy Kappadókia a kora kereszténység egyik legfontosabb helyszíne, a vallásüldözés elől menekülő keresztények, szerzetesek menedékhelye. Összesen hatszáz ismert templomából kétszáz a föld alatti városokban található, és mindegyik több száz éves. A keresztény közösségek közül a középkorban sok a régió völgyeibe és barlangjaiba húzódott vissza hitét gyakorolni. A szerzetesek örökségét mutatja be az UNESCO világörökségi címmel büszkélkedő Göremei Nemzeti Parkban található Göremei Szabadtéri Múzeum, amely ténylegesen egy völgykatlan nagy számú sziklatemplommal.

A Göremei Szabadtéri Múzeum sziklatemplomai a világörökség része

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A három kappadókiai atya egyike, Nagy Szent Vazul a 4. században alapította az itteni monostort; elsőként ő adta feladatul szerzeteseinek, hogy az imádkozáson kívül fizikai munkát is végezzenek és segítsék az elesetteket, ami később az egész szerzetesi világban elterjedt.

Mivel kőbe vájt termekről van szó, a legnagyobb részük kicsi, egy légterű templom, ahova egyszerre húsz-harminc ember fér csak be, de vannak többhajós „bazilikák” is. Többségüket a 10–12. században faragták ki, és falaikon a bizánci képzőművészet gyönyörűséges freskóit tárják elénk olyan élénk színekkel, mintha nem is ezer éve festették volna őket. Bár a díszítésük különböző, és ezért érdemes mindegyikbe bekukkantani, témájuk klasszikusan Krisztus élete és a Bibliából vett jelenetek. Mindegyiket külön őr vigyázza, a falakon belül tilos fotózni, és nagyon szigorúan veszik, hogy még az idegenvezető sem beszélhet.

Kiemelkedően szépek a Sötét templom freskói

Fotó: Go Türkiye

A templomokat felfűző kijelölt útvonal legelején megnéztük egész Kappadókia legnagyobb és legrégebbi ismert sziklatemplomát, a 9. században kifaragott Tokalit. Leglátványosabb részei a Jézus életét filmkockaszerűen megjelenítő bibliai jelenetek, ritkaság, hogy ezek olyan mozzanatokat is ábrázolnak, amelyek az apokrif evangéliumok alapján készültek. A beszédes nevű Sötét templom falfestményei annak köszönhetően őrizték meg ragyogó élénk színüket, hogy ide nagyon kevés fény áramlik be, az egyik képen feltűnik Júdás is. A Szent Barbara-templom különlegességét az adja, hogy közvetlenül a sziklára festették a motívumokat, geometriai mintákat, mitológiai állatokat és számos misztikus szimbólumot, és mindet vörös színnel. Gyönyörű az Alma-templom is, amelynek falait teljesen beborítják az ikonok, míg a Szandálos templom érdekessége, hogy a mennybemenetelt megörökítő freskó alatt két lábnyom látható a földön.

Barlangszállodák

A régió egyik legvonzóbb települése Göreme, ahol a sziklákba vájt üregek, a hajdani barlanglakások nagy része ma már a kereskedelmet és a turizmust szolgálja, éttermek, szállodák, panziók, üzletek működnek bennük, ahogy ez jellemző a térség más városaira is. Hasonlóan bájos, „kötelező látnivaló” városka Mustafapasa.

Kappadókiában csakis barlanghotelben szabad megszállni, mi kettőt is kipróbálhattunk. Emlékezetes az Urgupban található Acropolis Cave Suite-ban tálalt bőséges reggeli, a csupa egészséges finomsággal megrakott asztal, a sajtok és különféle kencék sokasága, míg az aprócska, domboldalra felkapaszkodó Cavusin faluban található Agarta Cave Hotelben (a képen) a szobák berendezésével nem tudtunk betelni, ugyanis mindegyik más stílusú, a teraszokon kialakított pihenőpontokról pedig csodálatos kilátás nyílik a környékre.

Művész a fazekasműhelyben

Kappadókiában nagy hagyománya van a kézművességnek, Avanos város például messze földön híres a fazekasairól. A várost átszelő Vörös folyó partján található vörös agyagból már a hettiták is készítettek tárgyakat. Az eltelt évezredek során a kerámiagyártást művészi szintre emelték az itteni fazekasok, akik változatlanul a hagyományos technikákkal dolgoznak. Ezekről szívesen mesélnek a látogatóknak szervezett programon, megmutatva az alapanyagot, beavatva a lábbal hajtott korongozás fortélyaiba és az égetőkemence titkaiba is.

Mi az idős Galip Korukcu mestert kerestük fel a Chez Galip Galériában, aki több mint hatvan éve űzi a mesterséget, és az első kerámiaáruházat nyitotta a térségben.

Galip Korukcu több mint hatvan éve űzi a fazekas mesterséget

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Az egyszerű, hagyományos műhely mögött rejlő zegzugos bemutató helyiségekben és művészeti galériában úgy éreztük magunkat, mint Aladdin barlangjában, amikor megláttuk a tengernyi szemet kápráztató festett edényt és a csodálatos szépségű dísztárgyakat. A rendkívül dekoratív díszítés jellemzője, hogy az aprólékos motívumok ritmikus sora csaknem teljesen kitölti a tálak, vázák, vizeskannák és egyéb tárgyak felületét. A legkülönösebb edény, amit láttunk, a hettita napkancsó, amivel a helyi fazekasok az ősök előtt tisztelegnek: a karikaformájú kancsó közepe üres, szimbolizálva a napot, praktikus haszna pedig ennek a formának, hogy vállon hordozható, és iváskor csak meg kell billenteni.

A vállon hordozható hettita napkancsó Avanos egyik tradicionális edénye

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Galip mester elárulta, a felesége is kerámiázott titokban, amikor még úgy tartották, hogy fazekas csak férfi lehet, mára ez is megváltozott, a generációról generációra öröklődött ősi tudást már a lányuk viszi tovább.

Ökofarm főzőprogrammal

A föld első látásra sivárnak tűnik Kappadókiában, azonban a talaj ásványi anyagokban gazdag, és az öntözött völgyekben bőven megterem a zöldség és a gyümölcs. Egy különleges ökofarmra mi is ellátogattunk, amely a Királyok völgyében található. A fennsíkról kis teherautó szállított minket a helyszínre, a látványos sziklafalak között kanyargó út mentén a vad, kusza növényzetet egy idő után ültetvények, gyümölcstől roskadó almáskertek, állatkarámok váltották fel. A Cappadocian Eco-Farm & Culture Valley-ben a fenntartható, slow turizmus jegyében belekóstolhattunk a hagyományos mezőgazdasági életbe. Hímzett fejkendős falusi asszonyok hatalmas, lapos rézüstökben fatűz felett forralták, keverték a szőlőmustot, hogy pekmezt (melaszt) készítsenek belőle. A sziklába vájt kemence mellett egy asszony a földön, törökülésben nyújtotta vékonyra a helyi gasztronómiában mindennapos gözlemét. Ez a kelt tésztából készült, sós sajttal töltött, mindig frissen sütve tálalt lepény lett végül társaságunk egyik kedvenc étele az út során.

A vékony tésztájú, sós sajttal töltött gözleme mindig frissen készül

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A szabadtéri konyhában Orhan Yildiz, a helyet üzemeltető táraság executive chefjének irányításával megtanultuk a töltött szőlőlevél, a sarma készítését. A gazdagon fűszerezett, olívaolajjal bőven meglocsolt hagymás rizs összeállítása gyerekjáték, annál macerásabb a feltekerés, ugyanis minden egyes szőlőlevélre csupán egy teáskanálnyi töltelék kerülhet, így jó ideig eltartott, míg az ujjnyi vastagságú tekercsek elkészültek. A kis csomagokat szorosan egy kerek kerámiaedénybe fektettük, nyakon öntöttük paradicsomlével, a többit elvégezte a fatüzeléses tűzhely.

A Királyok-völgyében található ökofarmon megtanultuk a sarma (töltött szőlőlevél) készítését

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A bárki által elérhető főzőlecke török lakomával zárult a sziklafalak között, a lugasban megterített piknikasztalok mellett elfogyasztott ebéd végére garantált, hogy kisimulnak a városi ember idegei, és elcsendesül a háborgó lélek.

Vendéglátóink több más, a farm to table koncepciót követő étterembe is elvittek minket, bizonyítva, hogy a fenntartható gasztronómia híveit megtalálhatjuk minden szinten, egy belvárosi vendéglátóhelyen (Gorgoli, Mustafapasa) éppúgy, mint Törökország egyetlen Relais & Châteaux luxusszállodájában (Lil’a restaurant, Museum Hotel).

A tízezer éves település

Túránkat a Kappadókia déli határán, 1200 méter magasan fekvő Nidgében zártuk, amely a tartomány és székhelyének neve is egyben. A település számos ősi kereskedelmi útvonal közelében fekszik, a területet a hettiták, asszírok, perzsák, görögök, rómaiak, bizánciak is uralták a törökök előtt. Nidge tízezer évre visszanyúló történelmi múltját a helyi – egy 15. századi medreszében kialakított – régészeti múzeumban ismerhettük meg, ahol kronológiai sorrendben, hagyományos kiállítási eszközökkel, de angol feliratokkal is ellátták a környéken folyó ásatásokon feltárt leleteket, szobrokat, dísztárgyakat, sírokat. A látnivalók közül a legjobban tetszett egy az időszámításunk előtti 4800-as évekből származó, rekonstruált lakóház, egy faragott kőoroszlánpár az ókorból és egy 10. századi női múmia, aki szőtt ruhát és turbánt visel. A város központjának ékessége a kőcsipkével borított Hüdavent Hatun türbe, a nyolcszögletű sírhelyet egy szeldzsuk uralkodó lányának építették a 14. század elején.

Egy szeldzsuk uralkodó lányának épült ez a türbe Nidge városában

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A helyiek büszkén mutatták meg a térség egyik legjobb állapotban fennmaradt és legnagyobb kolostorát is, amely szintén fontos helyszíne volt a kereszténységnek. Az Eski Gümüsler-kolostort a 8-9. században vájták egy hosszan elnyúló sziklába, a hatalmas komplexum eredetileg másfél kilométernyi kiterjedésű volt.A szűk bejáraton át egy tágas, szabályos négyzet alakú, magas sziklafalak által határolt központi udvarra léptünk. Ebből a belső udvarból nyílnak az egyéb helyiségek és a templom is, amelynek falait – ahogy máshol is – a bizánci időkben, a 11. és 12. században festett ikonok borítanak, köztük vadászjelenetek, amelyek sehol egyebütt nem láthatók Kappadókiában. A mi figyelmünket leginkább az a freskó ragadta meg, ahol a kis Jézust a szokatlanul mosolygó Szűz Mária tartja a kezében, ámbátor a felfelé kunkorodó száj alighanem a gondatlan helyreállítás eredménye. Az itteni remeték oktattak, a régészek „tantermek” nyomait is felfedezték, és mint hallottuk, a föld alatt is számos helyiség rejtőzik.

A sziklába vájt Eski Gümüsler-kolostor központi udvara

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A városon kívül élők alapvető bevételi forrása azonban nem a turizmus, hanem a mezőgazdaság és az állattenyésztés, a zöld Nidge tartomány adja az ország burgonyatermésének negyedét, és az almafák száma alapján is a toplistán van. A tartományi székhelyben magaslati fekvése és kedvező adottságai (termálforrások, gazdag történelem, hegymászás és téli sportok lehetősége) alapján ugyanakkor megvan a potenciál, hogy a turizmus feltörekvő desztinációja legyen.

(Köszönjük a meghívást a Török Turisztikai Promóciós és Fejlesztési Ügynökségnek!)