Tanulmány a múzeumi látogatói élményről

A XX. század utolsó évtizedeiben a múzeumok megváltozott környezeti feltételekkel szembesültek,  napjaink látogatóinak igényei különböznek az előző nemzedékeknél  tapasztaltaktól. A múzeumi szakma olyan elvárásokat és trendeket érzékelt, amelyek sok esetben eltértek a feladataikról, funkciójukról, működési formájukról alkotott képtől – állítja meg a szerző cikkében.

A működésükkel kapcsolatos nehézségek tovább hangsúlyozták a változás szükségességét. A fenti folyamatok felismerése, a hozzájuk való alkalmazkodás hosszú idő alatt zajlott le, sőt az intézmények jelentős részében még napjainkban is folyamatban van.

A múzeumok a látogatók igényeivel egybecsengő fókuszpont váltásra kényszerültek, a jelenkori társadalom elvárásainak megfelelően a hangsúlyt a tárgyakról az emberekre helyezték át.

Az élménygazdaságtan hatása minden szektorba begyűrűzött

Fotó: pexels.com

Az élménygazdaságtan fogalma olyan, a XX. század legvégén kialakult jelenséget takar, amelynek középpontjában az élmény keresése és az élmény biztosítása áll: a keresleti oldalon a fogyasztói magatartás meghatározó eleme a fogyasztói döntés révén megszerzett élmény, a kínálati oldalon pedig az egyetlen jelentős versenyelőny abból származik, hogy egy vállalat milyen intenzitású élményt képes terméke vagy szolgáltatása megvásárlójának és elfogyasztójának nyújtani (Michalkó–Rátz  2005).

Az élménygazdaságtan hatása minden szektorba begyűrűzött, a turizmus iparágát ugyanúgy érinti, mint a múzeumi szférát vagy a hétköznapi szolgáltatásokat.

A tanulmány letölthető ERRE A LINKRE kattintva.

A Turizmus Bulletin 2019/3-as száma ITT ÉRHETŐ EL.