Elhunyt Radics Lajos

2017. április 23. 14:53

Nyomtatás

Április 22-én Radics Lajos rövid szenvedés után átköltözött az örök vadászmezőkre, ahol csak a jó és udvarias, viselkedni tudó turisták várják, hogy megmutassa nekik a földön túli nevezetességeket is.

Ahogy jó barátja, Róna Iván fogalmaz: „Ludwig igazán közeli és jó barátunk (nem tudok róla múlt időben beszélni), aki egy igazi közösségi ember. Mindig kész az együttműködésre, a segítségnyújtásra, a jó tanácsra.

Nem volt egyszerű fiatal kora, hiszen a többi pajtásához képest halmozottan hátrányos helyzete volt. Már 5 hetes korában elvesztette a bal lábát és így kellett felnőnie, egyenlőnek lenni a többiekkel, helyt állni minden helyzetben. De ő ezt az akadályt is jól vette.

Később idegenvezető lett és ott aztán még inkább meg kellett felelni a fokozott fizikai igénybevételt követelő feladatoknak. Mégis, rajta meg sem látszott, hogy hátrányban van a többiekhez képest. Úszott, focizott teniszezett. Úgy táncolt, rockyzott, mint senki más. A bulik tánckirálya volt.

Közben szorgalmasan tanult, fejlesztette képességeit, amik amúgy is rendkívüliek voltak. Munka mellett végezte el a főiskolát, komoly cégeket vezetett, a TUI magyarországi képviseletétől az Austropáig több cégnek is első embere volt, a német nyelv szinte minden dialektusát ismerte és kiválóan használta. Szenvedélye a foci volt, főleg a Barcelona, amely szerinte „több mint egy klub”, amely mellett még a rosszabb időkben is kiállt. Mert ilyen volt a habitusa: nem adta fel könnyen, nem tágított, ragaszkodott ahhoz, amihez kötődött.

Most mégis feladta. Pedig becsülettel küzdött, harcolt a kór ellen, de ez a nyavalya, mint majd mindenki mást, őt is lenyomta.”