Gúzsba köthetik a feketén utaztatókat

Az utazási szakma számításai szerint évi 60-70 milliárd forintra is rúghat Magyarországon a fekete utazásszervezői forgalom. Mivel a feketézőknek nem kell viselniük az engedéllyel rendelkező utazásszervezők súlyos terheit, előnyben vannak a piacon.

A legtipikusabb, hogy egyesületek, klubok, iskolák szerveznek évente több alkalommal utakat, táborokat úgy, hogy a „külsős” résztvevők gyakran többen vannak, mint a tagok vagy a tanulók. Mindezt számla nélkül, adózatlanul, a résztvevők számára jogorvoslati lehetőség biztosítása nélkül. Az is gyakori, hogy autóbuszos vállalkozók nemcsak autóbuszt adnak egy külföldi utazáshoz, hanem leszervezik a komplett utazást, az utas a szállodában és egyéb szolgáltatóknál fizet közvetlenül, a buszvállalkozó pedig elteszi a szállodától kapott jutalékot – sorolja a tipikus eseteket Molnár Gabriella, a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetségének elnöke.

Elrettentő bírság a láthatáron

A MUISZ sokéves munkájának is eredménye, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium az illegális utazásszervezés visszaszorítása érdekében két törvény és három kormányrendelet módosítását kezdeményezte (lásd keretben), amelyek életbe lépése a tárca tájékoztatása szerint 2014 második felében várható. A folyamat sorozatos egyeztetések után, több tárca, társhatóság és a szakmai szervezet bevonásával zajlik. Ennek eredményeként egyrészt a többi európai uniós tagállamban is jellemző magasabb összegű, kellően elrettentő erejű bírságot vethet ki az ellenőrző hatóság, másrészt gyarapodnak a rendelkezésére álló, az elektronikus hirdetések és internetes szolgáltatók vizsgálatát szolgáló eszközök, valamint próbavásárlást is végezhet a jövőben.

Módosítandó jogszabályok a fekete utazásszervezés visszaszorítására

• Az utazásszervezői tevékenység általános feltételeit meghatározó, kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.)

• A kis- és középvállalkozások vonatkozásában speciális szank­ciók szabályát megállapító, kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (Kkkv. tv.)

• Az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet

• Az utazásszervezési tevékenység hatósági felügyeletét ellátó Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal feladatait, hatáskörét szabályozó, az MKEH-ról és a területi mérésügyi és műszaki biztonsági hatóságokról szóló 320/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet

• A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által kiszabható bírság mértékére és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 262/2006. (XII. 20.) Korm. Rendelet

A jogszabályok módosítása azért rendkívül bonyolult folyamat, mert olyan fogalmakat is tisztázni kell hozzá, mint hogy egyáltalán mi minősül utazásszervezésnek – mondja Molnár Gabriella, hozzátéve: a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal a szövetség minden bejelentését kivizsgálja, de az esetek többségében az érvényes jogszabályok hiányosságai miatt nem tudja megállapítani a feketeszervezés tényét, ezenkívül kevés munkatársa van, ezért nem képes rendszeres, átfogó ellenőrzéseket végezni.

Ellenőrzési tapasztalatok

Míg a piacukat érthetően féltő utazási irodák az érvényes jogszabályok hiányosságait okolják a felderítések kis számáért, addig az MKEH idegenforgalmi osztályának főosztályvezető-helyettese, Békési Tamás azt állítja, az elmúlt másfél-két évben lefolytatott vizsgálataik egyáltalán nem támasztják alá, hogy az országban tömeges jogosulatlan utazásszervezés folyna, az irodák által hangoztatott 60-70 milliárdos kiesés pedig egyenesen irreális.

A hatóság valóban csak 10 fős apparátussal végzi öt különböző szakterület engedélyezési, nyilvántartás-vezetési és ellenőrzési feladatait, továbbá látja el ezekhez kapcsolódóan a jogosultság nélkül végzett tevékenységekre, illetve egyéb panaszügyekre irányuló jelzések ellenőrzését, kivizsgálását. Ennek ellenére a jogosulatlan utazásszervezői tevékenység ellenőrzése a 2012 áprilisától 2013 végéig tartó időszakban kiemelt szerepet kapott – bár a hivatal eljárási jogköre csak 2013 januárja óta egyértelmű ezen a szakterületen, a piaci szereplők jogos elvárásai miatt már korábban megkezdték az ellenőrzést.

A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal mint kereskedelmi hatóságként eljáró elsőfokú közigazgatási szerv 2012–13-ban összesen 57 ellenőrzést folytatott le. A vizsgált esetek csupán 12 százalékánál volt igazolhatóan jogsértő utazásszervezői tevékenység. A (főleg a MUISZ-tól érkező) bejelentések alapján indult vizsgálatok közel 8 százaléka, az MKEH adatgyűjtése (elsődlegesen online felületek) alapján indult vizsgálatok 22 százaléka igazolt jogsértő utazásszervezői tevékenységet.

Négy új, vélhetően jóhiszemű piaci szereplő az ellenőrzések hatására kért engedélyt a tevékenységre. Az előzőeken túlmenően három további esetben tett jelzést az MKEH az illetékes rendőrkapitányság felé a Btk. hatálya alá tartozó tényállási helyzetekre tekintettel, és egy alkalommal küldte el vizsgálati anyagát a NAV felé az adózási szabályok megsértése okán.

A bejelentések, észrevételek, a társhatóságok áttételei kapcsán érzékelhető, hogy az egyértelmű és következetes jogalkalmazás érdekében szükséges lehet a jogosulatlan utazásszervezői tevékenység fogalmi meghatározása, az utazásszervezés körébe nem tartozó tevékenységek összefoglalása és a turisztikai szolgáltatások körének egyértelmű definiálása – mondja Békési Tamás.

Ami nem üzletszerű, az nem engedélyköteles

Az MKEH-hoz érkező bejelentések nagyobbrészt megalapozatlanok. Sok esetben kiderül, hogy a sérelmezett tevékenység nem minősül a kereskedelmi törvény szerinti utazásszervezésnek, vagy pedig a szolgáltatási tevékenységet ténylegesen egy engedéllyel rendelkező utazási vállalkozó végzi. A jogszabályok értelmében nem lehet beszélni jogosulatlan utazásszervezésről akkor, ha a szolgáltatás nem áll legalább két turisztikai szolgáltatásból; az adott programot csak összeállítják, de nem értékesítik; valamint ha nem igazolható az üzletszerűség, vagyis a szolgáltatás profitorientáltsága és rendszeres nyújtása.

A bejelentések még ma is gyakorta arra a már évek óta hatályon kívül helyezett rendelkezésre utalnak, hogy az érintett szervező (pedagógus, egyesület) nem csak tanulói, hallgatói, tagjai számára szervezi a programokat. Az engedélyköteles utazásszervezői tevékenység megállapítása szempontjából azonban irreleváns az a tény, hogy az utat kinek szervezik, a hangsúly az üzletszerűségen van. A hivatal tapasztalatai szerint az oktatási intézmények, alapítványok, egyesületek vagy azok képviselői jellemzően nem végeznek üzletszerű gazdasági tevékenységet, az általuk szervezett programok önköltségesek, melyek járhatnak azzal, hogy a befizetett részvételi díjak a szervező vagy kísérő személy ingyenes utazását fedezik, de haszonszerzéssel nem párosulnak.

Mindent összevetve a bejelentésekben érintett szolgáltatók körét, illetve az ügyek számát tekintve a MKEH szerint az a következtetés vonható le, hogy a „gyanús” tevékenységet végzők a szolgáltatásaikat jellemzően helyi közösségeken belül nyújtják, nemzetgazdasági, makrogazdasági mutatóval mért jelentőségük még abban az esetben sem biztos, hogy jelentős mértékű lenne, amennyiben kimerítenék a kereskedelmi törvény szerinti utazásszervezői tevékenység fogalmát.

Persze ami makrogazdasági szinten elenyésző mértékű, az egy helyi vállalkozás számára még jelentheti magát a létet, a hivatali eszköztár bővítésére tehát nagy szükség van.

Mi számít „rendszeresnek”?

Eddig a vizsgált esetek szinte mindegyikénél meg lehetett állapítani a rendelkezésre álló eszközrendszer birtokában is, hogy megvalósult-e engedély nélküli utazásszervezés – állítja Békési Tamás. A hatékonyabb feladatellátáshoz és a teljes bizonyító erővel bíró megállapításokhoz azonban fontos bővíteni a hatásköröket és az eszközöket, például a rendszeresség tényének igazolásához, ami egy eseti program szórólapjából nyilván nem következtethető ki egyértelműen. (Az üzletszerűség fogalma egyébként sehol nincs definiálva, de legalább a nyújtás minimális gyakoriságára kellene szerepeltetni egy definíciót az utazásszervezésről szóló kormányrendeletben az ellenőrök szerint).

Újra kellene gondolni, illetve átfogalmazni az „összeállítás és nyújtás” együttes feltételét, valamint ennek megfelelő ellenőrzési eszközként biztosítani a kereskedelmi hatóság számára a próbavásárlás lehetőségét és az ahhoz szükséges forrást is – javasolja a főosztályvezető-helyettes.