Nagysárostól Eperjesig, ahol opálbánya, királyvár és sómúzeum vár ránk

Az egykori Magyar Királyság észak-keleti határán fekvő Sáros vármegye origója és névadója a Sárosi vár, nem véletlenül kezdtük mi is ezen a helyen a szelíd lankákkal, hegyekkel, kiterjed erdőségekkel tarkított régiót bejáró túránkat.

360 fokos panoráma a Sárosi várból

A Nagysáros (Veľký Šariš) község fölött magasodó hegykúpra épített erődítmény az egyik legrégebbi és legnagyobb középkori vár Szlovákiában, romjaiban is tekintélyt parancsoló. A 12. században származó királyi várnak elsődleges feladata volt az észak-déli kereskedelmi útvonal megvédése, itt szálltak meg a magyar királyok, amikor a vármegyében tartózkodtak, utolsó búvóhelye volt a tatárok elől menekülő IV. Bélának, itt őrizték a Tátrától a Tiszáig nyúló területek levéltárát, később, a 17. század közepétől a Rákócziak tulajdonába került – idézte fel a dicső múltat a helyi idegenvezető.

A régió névadója, a Sárosi vár

Fotó: Šariš – Pestrý región

Miután Eperjes szabad királyi városi rangot kapott, Sáros elvesztette kiváltságos helyzetét és egyre inkább katonai létesítménnyé vált. Pusztulását a 17. században a puskaportorony felrobbanása, majd egy tűzvész tetőzte be. Csak a 2000-es évek elején kezdték megszabadítani az elvadult várudvar nagy részét a bozóttengertől, s 2015-ben indult a helyreállítása, ami jelenleg is tart.

Kilátás a várból

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Amiért leginkább megéri felkapaszkodni az 570 méter magas hegyre, az a vár egyetlen még álló, gótikus lakótornyának tetejéről nyíló elképesztő, 360 fokos kilátás. Túl a völgyön, zöldellő réteken és szántóföldeken, körös-körül hegyvonulatok szegélyezik a látóhatárt, még a lengyel csúcsok is idelátszanak. A toronyba vezető hidat a régi technológiával építették újjá, egyetlen szög nélkül. A közelében lévő agyagkemence is korhű, a középkort megidéző rendezvények alkalmával szoktak benne kenyeret sütni.

A középkori várban középkori ízeket megidéző étkekkel fogadtak bennünket

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A várhoz aszfaltút és túraútvonal vezet, így kerékpárral is jól megközelíthető.

A szlovákok kedvenc söre

A sárosi vár helyett napjaikban a legtöbb ember inkább a piros-fehér címkéjű Šariš sört ismeri, amely a szlovákok egyik – ha nem – a legkedveltebb sörmárkája és Nagysároson készül. Az 1967 óta működő gyárnak ma már nemzetközi tulajdonosa van, aki jelentős modernizációt hajtott végre, de a Šarišt az alapítástól fogva változatlan receptúra alapján főzik. Alapanyai a kiváló minőségű árpamaláta –a gyárnak saját malátaháza van–, a szlovák hegyekből származó víz és a komló, ezenkívül semmilyen mesterséges adalékanyagot nem használnak.

A szlovákok kedvenc söre is a régióról lett elnevezve

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Szlovákia vezető sörgyártója nyitna a turizmus felé is, a mi csoportunk egyike volt az elsőknek, amelynek vezetett túrán mutatták meg az üzemi területet. A kísérőnkül szegődött sörmester részletesen beavatott a sörfőzés folyamatának lépéseibe, a malátázástól a palackozásig. A gyártás teljesen gépesített, a fölénk tornyosuló hatalmas rézüstökből az óriás tölcsért formázó erjesztőtartályokon át a sör zárt rendszerben halad az üvegekig, persze az emberi szakértelmet, felügyeletet nem nélkülözheti.

A túra sörkóstolóval ért véget, vidám pillanatokat okozva, amikor a hatalmas tankhordókból saját kezűleg csapolhattuk a hagyományos világos és barna sörfajtákat a poharunkba.

Saját kezűleg csapolhattuk a sörtankokból a Šarišt

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A gyári shopban mindezek különféle csomagolásban meg is vásárolhatók. Mint elmondták, egyéni látogatókat egyelőre még nem fogadnak, de nyitottak a csoportos megkeresések iránt.

Oscar-díjas film készült Csontváry szülővárosában

Manapság hangulatos, csendes kisváros a Tarca (Torysa) folyó völgyében fekvő Kisszeben (Sabinov). Ahogy elmesélték nekünk, a legenda szerint nevét egy halász gyönyörű és bátor leányáról, Szabináról kapta, aki kimentette a tatárok elől menekülő IV. Bélát és kíséretét a megáradt folyóból, mire a király hálából egy házat építtetett neki. Az viszont már tény, hogy hét évvel később, 1248-ban valóban felbukkan a település első írásos említése Szeben néven, és a 15. század végére – Kassával, Eperjessel, Bártfával és Lőcsével együtt – az öt legjelentősebb felső-magyarországi szabad királyi város szövetségének tagja lett.

A történelmi központ legjelentősebb építménye a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt katolikus templom, ebben állt eredetileg a középkori Magyar Királyság egyik legnagyobb és leggazdagabb díszítésű szárnyas oltára, de helyben már csak a másolata nézhető meg, mert a Lőcsei Pál mester műhelyében készült eredetit Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában állították ki évtizedekig tartó felújítása után.

Kisszeben Csontváry Kosztka Tivadar szülővárosa, a festő az itteni kegyesrendiek algimnáziumában végezte tanulmányainak egy részét is. A család azt követően költözött el a városból, hogy egy szörnyű tűzvészben leégett a házuk és odaveszett a festő húga is.

Emléktábla Csontváry Kosztka Tivadar szülőházán

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Az újjáépített szülőházon látható emléktáblán kívül a város azzal tiszteleg Csontváry előtt, hogy megvásárolta 13 festményének másolatát, a vászonnyomatokat a Városháza épületében állították ki, ahol megtekinthetők.A filmtörténelembe is bevonult Kisszeben, itt forgatták ugyanis az 1966-ban Oscar-díjjal elismert Üzlet a korzón című csehszlovák filmet, amely a második világháború idején, az árjásítás napjaiban egy kisváros hétköznapjait meséli el. A díj elnyerésének 50. évfordulójára a főtéren felállított, 2,5 méter magas Oscar-szobor egy gombot tart a kezében, utalva a filmbeli üzlet profiljára.

Az Oscar-díj által megihletett szobor Kisszeben főterén

Fotó: Šariš – Pestrý región

A bolt nincs már meg, de a főszereplő szobrával lefotózkodhatunk a főutcán. A város egy turisztikai terméket is fejlesztett a filmre, QR-kódos applikációval végigjárhatók a film emlékezetes helyszínei, s az egyes állomásokon az okos eszközünkön felvillan az a jelenet, amit ott forgattak.

A filmbeli üzlet már nincs meg, de a főszereplő szobrával lefotózkodhatunk

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Télen síelés, nyáron hegyi kerékpározás

Kisszebentől mindössze négy km-re, Felsősom fölött, a Csergő-hegység déli lejtőin fekszik a Drienica-Lysa síközpont, amely egy alsó és egy felső részből áll. A téli hónapokban összesen 10 km hosszú pályán lehet síelni, a kezdőtől a haladó szintig, és nem mellékesen a többi szlovák síterepnél kedvezőbb áron, a felnőtt napijegy ugyanis csak 25 euróba kerül.

Az 1068 méteres Lyca csúcsán

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A hóágyúzott pályákat négy felvonó szolgálja ki, van külön sífutópálya is, és – mint hallottuk – egyre népszerűbb a síalpinizmus. Az üdülőhelyen két szálloda működik összesen száz ággyal.

Amikor május elején ott jártunk, karbantartás miatt éppen nem közlekedett a csúcsra a libegő, de kísérőink elmondása szerint júliustól újraindítják, és egészen szeptemberig szállítja majd a gyalog és kerékpárral érkező kirándulókat a hegyre – ennek hiányában bennünket dzsippekkel vittek fel a libegő felső végállomására egy meglehetősen meredek, többünknél tériszonyt kiváltó, zötyögős kövesúton.

Festői tájaival is vonz a Sáros régió

Fotó: Šariš – Pestrý región

Az üdülőközpont legmagasabb pontjáról, az 1068 méteres Lysáról szép kilátás nyílik az Alacsony-és a Magas-Tátrára. Innen indulnak a mountain bike-osok számára kialakított hegyi bringapályák, három különböző nehézségi szintű – egy könnyű, egy közepes és egy meredekebb – útvonalon lehet leereszkedni a csúcsról.

A világ legrégebbi opálbányája

Napjainkban már csak turistalátványosságként szolgálnak a világ legrégebbi ismert opálbányái, amelyek egyedülállóak Európában, és a 19. századig – a mexikói és ausztrál lelőhelyek felfedezéséig –  az egész világon sem volt párjuk.

A Szalánci-hegységben, Zlatá Baňa (Aranybánya) és Červenica (Vörösvágás) között elterülő dubniki bányából származó opálkövek díszítették hajdan Viktória brit királynő koronáját, Jagelló Izabella magyar királyné nyakékét, Jozefina francia császárné pedig a tűzfényű, „égő Trója" névvel illetett, kivételes darabot birtokolhatta. A legnagyobb opált, a 607 gramm súlyú Harlekint 1775-ben találták meg, aki kíváncsi rá, az a bécsi Természettudományi Múzeumban megnézheti.

A József-táró bejáratától indul a bányatúra

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A dubniki opálbánya 1845-től 1880-ig élte aranykorát, amikor Samuel Goldschmidt bécsi ékszerész és örökösei bérelték azt a tulajdonos államtól, akkoriban 300-350 ember dolgozott napi 14 órákat a föld alatt. Samuel Goldschmidt rendkívül jó marketingérzékkel tette divattá a csodálatos, szivárványszínű színjátszásra képes nemesopált a főúri családok körében, mígnem a konkurens gyémántkerekedők el nem terjesztették, hogy az opál balszerencsét hoz a viselőjének. Akik addig leginkább imádták, elfordultak tőle, Viktória királynő is lecseréltette a koronájában lévő négy opálkövet rubinra. A lejárató kampány és a drága kitermelési költségek együtt megpecsételték a magyar nemesopál sorsát, amely már nem tudta felvenni a versenyt az újonnan feltárt ausztrál opálbányákkal. Mindezt részletesen is elmesélik az egyórás vezetett bányabejáráson (van magyar nyelvű audio guide), amelyen mi is részt vettünk.

A föld alatt 17 szinten összesen 35 km hosszú bányajárat húzódik

Fotó: Šariš – Pestrý región

A József-táró bejáratától induló egy kilométeres körtúrán a hely története mellett hallhatunk a bánya felfedezésével kapcsolatos legendáról, az opálosodás folyamatáról, láthatunk opálereket és más kísérő ásványokat, bányászati szerszámokat, világítóeszközöket, csilléket, és megismerhetjük, hogy milyen volt a bányászok élete a föld alatt. A gyerek számára is kínálnak szórakozást, nekik külön vájatokat rendeztek be, ahol bányászkodhatnak, és program szervezői – mint megsúgták – gondoskodnak arról, hogy a kicsik garantáltan találjanak „kincseket."

Bányászszerszámokat és csilléket is láthatunk a túrán

Fotó: Šariš – Pestrý región

Létezik négyórás adrenalintúra is a bányában, ezen 12 km-t lehet sétálni a hegy belsejébe vájt folyosókon, de aki ezt választja, az készüljön létramászásra is a szintek közötti közlekedéshez. Az összesen mintegy 35 kilométer hosszú folyosóhálózat ugyanis egy 17 szintes, bonyolult bányászati rendszert köt össze, ebből négy szintet, 5 kilométer hosszan víz árasztott el, ahol viszont búvármerülésre van lehetőség. Az idelátogatók a felszínen egy másfél kilométeres tanösvényt is bejárhatnak, amely a Szalánci-hegység növény- és állatvilágát ismerteti meg.

Így került a só az asztalra a föld alatti sótóból

Nem kevésbé érdekes, európai jelentőségű ipari műemlékegyüttest őriz a mára Eperjessel egybeépült Solivar (Sóvár), ahol egy 90 perces sétán a sólepárlás fáradtságos munkafolyamatait mutatják be négy, 17. századból származó épületben.

A sómúzeum műemlék épületei

Fotó: Šariš – Pestrý región

Az itt élők már a 11. századtól a környéken fakadó sós források elpárologtatásával nyerték ki a „fehér aranyat", majd a 16. században megkezdődött a kősóbányászat is. Ám miután a talajvíz elárasztotta a Leopold nevű fő bányaaknát, új technológiára lett szükség a kitermeléshez.

Az első épületben megnézhetjük, hogy a sólét hatalmas, bikabőrből készült zsákokkal hozták a felszínre négy pár ló által hajtott – ma is működő – forgókerék segítségével, az állati erőre azért volt szükség, megy egy vízzel teli zsák súlya elérte a 3 tonnát.

A kép jobb oldalán a bikabőrből készült zsák, amivel felhúzták a sólét a bányából

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Innen lefolyó vályúkon vezették el a sólevet a következő épületben található nyolc gigantikus fatárolóhoz – egyenként 1320 hektoliteresek –, ezeknek a tetején egy hídon a bejáráson végigsétálhatunk. Onnan tovább pedig szintén vályúkon folyt tovább a főzőüzembe, ahol melegítéssel elpárologtatták a vizet, majd a kiszárított só végül a raktárba került. Ez utóbbi a legimpozánsabb, külsőleg templomra hajazó épület egy tűzvész után szépen felújítva ma rendezvényhelyszínként szolgál, ahol a csipkeverés helyi történetét is megismerhetik az érdeklődők.

Az egykori sóraktár ma rendezvényhelyszínként működik

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A komplexumhoz tartozik még egy ötödik épület is, az egykori jelzőtorony, ahonnan kerepeléssel jelezték a bányászoknak a műszak kezdetét, vagy ha tűz ütötte fel a fejét. Ezt a haranglábat csak évente kétszer, a múzeumok éjszakáján és a szeptember 2-ai sóünnepen nyitják meg a látogatók előtt.

Múltidéző séta Eperjesen

A múltidézést Eperjes történelmi központjában folytathatjuk, amely rengeteg látnivalót kínál. Az egykori szabad királyi város befogadó volt a nemzetiségek és vallások terén is, kulturális olvasztótégely, ahol magyarok, szlovákok, németek, ruszinok, ukránok, zsidók, lengyelek éltek egymás mellett. A Fő utcán minden lépésnél visszaköszön a múlt, habár a 1887-es tűzvész nagy pusztítást végzett az eredetileg késő gótikus, reneszánsz és barokk polgárházakban, amelyek a helyreállításuk során új homlokzatot kaptak.

Eperjes egyik legszebb épülete a Városháza

Fotó: Šariš – Pestrý región

A legszebb épületek közé tartozik a Városháza, a négyszárnyú Klobušický-palota és a ma múzeumként működő Rákóczi-ház, ahol I. Rákóczi György erdélyi fejedelem megkötötte a császár követeivel az eperjesi-egyezményt. Az egyik 150 éves sarki házon ma is magyar nyelven olvashatjuk eredeti funkcióját: Berger Szálloda és Kávéház. Érdekes a szecessziós stílusú Bosák-bank névadójának története is, Bosák Mihály utóbb az egyik legnagyobb amerikai bankár lett, akinek az aláírása az amerikai tízdollároson is szerepelt – mesélte helyi idegenvezetőnk.

A történelmi Magyarország egyik jelentősebb iskolai intézménye volt az 1667-ben alapított evangélikus kollégium, falán magyar nyelvű tábla emlékezik meg a Caraffa császári tábornok vésztörvényszéke által igazságtalanul elítélt és Eperjes főterén kivégzett 24 magyar nemesről.

A Neptun-kút háttérben a gótikus Szent Miklós-templommal

Fotó: 123rf.com

A Keresztelő Szent János-székesegyházban megnézhetjük a torinói lepel hivatalos másolatát, de mind közül a leginkább magával ragadó épület a hosszúkás, lencse alakú főteret uraló, 14. századi gótikus Szent Miklós-templom, amelynek feltétlenül érdemes felkapaszkodni körerkélyes tornyába, onnan ugyanis beláttuk egész Eperjest.

Kilátás a Szent Miklós-templom tornyából Eperjes főterére

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Városnézésünket mi egy műemlék helyszínen, a Városháza alatt elnyúló ötszáz éves pincékben zártuk, amelyek korábban börtönként és óvóhelyként is szolgáltak, napjaikban azonban a Bormúzeumnak adnak helyet. A gyűjteményét alkotó, a világ minden részéből származó mintegy 2000 palackozott bort a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV) védnöksége alatt minden évben megrendezett Muvina nemzetközi borverseny díjazottjaiból válogatták ki, a pincében külön részt kapott a Tokaji borvidék. Borkóstolókat is tartanak az évszázados falak között, és vásárolni is lehet a borokból.

A Bormúzeumban ötszáz éves pincében őrzik a világ minden tájáról származó borokat

Fotó: Šariš – Pestrý región

Eperjes nevének eredetével kapcsolatos egyik legenda, hogy II. (Vak) Béla király Sárost járva elveszett és három nap után egy epermezőn találták meg, amelyből rengeteg volt a vidéken. Epermezőt mi ugyan nem láttunk az utunk alatt, de eperpálinkát annál többet, mi más is lehetne Eperjes itala? Aki szeretne valami jellegzetességet emlékül hazahozni, az bátran válassza ezt az aromás, finom párlatot, nem fog csalódni!

(Köszönjük az utat a Szlovák Turisztikai Képviseletnek és a Šariš – Pestrý régió TDM-szervezetének! További infó: regionsaris.sk)