Magyarország történelmét is idéző zsinagógák Szlovákiában

A Szlovák Turisztikai Képviselet és a Szlovák Intézet könyvbemutatóján Sona Jelinková képviseletvezető és Ildikó Sipos igazgató köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően Szále László, esszéíró, publicista mutatta be Pusztay Sándor: Zsinagógák Szlovákiában című kötetet.

Szlovákia és Magyarország lakóinak együttélését számtalan történelmi és kultúrtörténeti emlék köti össze. Ez a vidék menedéket nyújtott a török elől menekülőknek, földjén királyokat, királynőket és fejedelmeket koronáztak.

A közös, magyar és szlovák együttélésről is szól

Fotó: turizmus.com

A gondos kultúrtörténeti feltárásnak és restaurálásoknak köszönhetően a könyvben bemutatott zsinagógák, zsidó temetők, egyéb zsidó emlékhelyek napjainkban bárki számára fellelhetőek.

A zsidók helyzete a középkori Európában ellentmondás volt, amelyet a felvilágosodás eszmeáramlata és a kontinensen végigsöprő politikai változások alapjaiban változtatták meg. II. József 1781-ben kiadta a „türelmi pátenst”, amelyben egyenjogúsította a vallásokat.

A zsidókra a Systematica gentis Judaicae regulatio vonatkozott. A pátens számos középkori tiltást és megkülönböztetést számolt fel. Ennek köszönhetően a XVIII. század a zsidóság szempontjából az emancipáció korszaka volt.

Megváltozott a zsidóság helyzete a Magyar Királyság északi vármegyéiben is. Pozsony lett a magyar ortodox zsidóság székhelye, ahol az ortodox irányzat szellemében szerveződtek a legnépesebb közösségek.

A XIX. század elején a városi zsidóság már jómódú réteggé nőtte ki magát, léte, anyagi és jogi biztonsága komoly vonzerő volt a szomszédos kelet-európai országokban élő hittársaik számára. Költöztek szép számmal a Királyi Magyarország területére, s jogegyenlőségüket nemcsak a magyar rendek, de a király is elfogadta.

Az 1840. évi 29. számú törvény hivatalosan engedélyezte a zsidók letelepedését a városokban. A törvény alapján a Magyar Királyság területén a zsidók – a kereskedelem mellett – foglalkozhattak iparral, gyárak üzemek tulajdonosai lehettek.

A mai Szlovákia területén a múlt század negyvenes éveiben megközelítően 170 zsinagóga volt. A második világháború és az azt követő további pusztulás miatt csaknem hetven zsinagóga annyira megsérült, hogy azokat le kellett bontani.

Több zsinagóga az állam vagy egy-egy önkormányzat tulajdonába került, de jelentős részüket a zsidó hitközség működteti, hasznosítja. Az elmúlt években több zsinagógát önerőből, az Európai Unió vagy más országok, szervezetek forrásait felhasználva felújítottak.

A könyvben bemutatott zsinagógák, múzeumok, holokauszt- emlékművek, temetők jól érzékeltetik azt az erőfeszítést, amelyet a szlovákiai zsidóság múltjának, kultúrájának megőrzésében tesznek. A könyvben található huszonhét város, település, harminc egyedi architektúrájú zsinagógájának szépségét több mint kétszázötven fotóillusztráció kitűnően érzékelteti.