Látogatómenedzsment a hazai védett természeti területeken

A Turizmus Bulletin legfrissebb számában szereplő tanulmány két szerzője, Benkhard Borbála és Martonné Erdős Katalin felhívja a figyelmet arra, hogy míg külföldön ennek a kérdéskörnek a kutatottsága, szakirodalma és gyakorlati alkalmazása egyaránt jelentős, addig hazánkban az egyes eszközök előnyei kevésbé ismertek, illetve korántsem aknázzuk ki a bennük rejlő lehetőségeket. Az egyes védett területeken bevezetett intézkedések, technikák között tapasztalható különbségek többnyire az eltérő területi adottságokra vezethetőek vissza. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a nemzeti park-igazgatóságok ökoturisztikai szakemberei eltérően vélekednek azok hatékonyságáról és elfogadottságáról, aminek oka a látogatók körének különbözősége mellett az alkalmazható, illetve alkalmazott módszerek előnyeinek alacsony kihasználtsága.

Magyarország nem aknázza ki a látogatómenedzsmentben rejlő lehetőségeket

Fotó: pixabay.com

A védett területek esetében fontos menedzsment-eszköznek tekinthető a zónák kialakítása. Az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről  kimondja, hogy – a nemzetközi előírásokkal összhangban – a nemzeti parkokat övezeti kategóriákba kell besorolni. Az erről szóló szakmai döntés nemzeti park-igazgatóságonként eltérő szinten áll.

Az egyes intézkedések hatékonysága (illetve bevezetésének lehetősége) a szakképzett munkaerő meglétén, illetve létszámán is múlik. A hazai nemzeti park-igazgatóságok azonban ez utóbbi tekintetében(főleg finanszírozási okok miatt) sajnos elég rosszul állnak.A látogatómenedzsment-eszközként is felfogható intézkedések szélesebb körű alkalmazása,azok összes lehetséges előnyének tudatos kihasználása a célterületek értékeinek védelme mellett a látogatói élmény fokozásához, és így hosszú távon a természetvédelem elismertségének növekedéséhezés a bevételek emelkedéséhez is hozzájárulhat.

A Turizmus Bulletint IDE kattintva letöltheti.